Monthly Archives: December 2014

HELTAI JENŐ

A JÓ TESTVÉREK

Uci, nyuci, anyucinak
Van két kicsi lánya,
Egyik lánya Ilike,
Másik lánya Lilike.
Csípje meg a kánya!

Este, hogy az ebédlőben
Hatot üt az óra,
Betekint a két kis lányhoz
Uci, nyuci, pici, puci,
Anyuci egy szóra.
Csak rájuk néz s mind a kettő
Tudja, mit jelent ez,
Mert Ilike és Lilike
Jó és engedelmes.

Ott, ahol a gyerekszoba
Legsűrűbb homálya,
Hat órakor mindakettőt
Két kis csipi-csupi csupor;
Két kicsi trón várja,
Két kicsi trón porcellánbul
Egymás közelében,
S kéz a kézben Ili, Lili
Elfoglalja szépen.

Addig ül ott igyekezve,
Hévvel mindakettő,
Míg nem marad Ili, Lili
Törekvése meddő.
Míg a nemes ambíciót
Siker koronázza
S a szorgalom gyümölcsével
Ékes a két váza.

Hanem addig Ili, Lili
Megmoccanni sem mer,
Ellenőrzi az eredményt
Anyjuk vizsga szemmel.
Bábujukat csakis akkor
Adja vissza nékik,
Amikor az éma, léma,
Pribli-prubli nagy probléma,
Meg van oldva végig.

Hát egy este — szomorú est! —
Úgy hat óra tájba
Ül Ilike, ül Lilike,
Ül, de mindhiába.
Nézik egymást szomorúan
S nem tehetnek róla,
Egyiknek sincs semmi, semmi,
Ici-pici, inspirici,
Inspirációja.

Bárhogy lángolt bennük a szent
Kötelességérzet,
Hajh, az estén ellenük volt
A kegyetlen Végzet.
Eltelik egy jó félóra,
Eltelik egy másik
S a két kis lány vállalata
Sehogyse virágzik!

Egyszer csak az Ili arcát
Boldogság önté el:
“Éka, béka, heüréka!”
Mondogatja kéjjel.
Ám Lilike tovább is csak
Szomorúan, némán,
Hasztalanul töri szöszke
Ejecskéjét, fejecskéjét
A nehéz problémán.

“Jó tenéked” — szól sóhajtva
És a hangja reszket, —
“Azt, amit én el se kezdtem,
Te már befejezted.
Te mehetsz már, oh te boldog,
Két perc múlva játszol,
Engem sorsom mindörökre
E sziklához láncol.”

Ekkor Ili kis szívében
Nagy szánalom ébred:
“Ne félj Lili, míg engem látsz,
Szerető testvéred.
Míg nekem van, neked is lesz!”
S könnyel a szemében
Az eredményt Lilikével
Megfelezi szépen.

A testvéri szeretetnek
E példája vonzó.
Azért tehát, hogyha egyik
Testvértekről van szó,
Akármikor, akármiben
Szüksége van rátok:
Egymást kedves olvasóim
Csirbe, csorba, csurba, csarba,
Cserbe ne hagyjátok.

http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/h_menu/heltai/heltairt.htm

Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
örülj a kinyíló virágnak,
örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
a neked köszönő embernek,
s minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
a hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet!
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
a fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
a felröppenő sok – sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának!
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz.
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.